Tevékenységeink

Nagy valószínűséggel, ha valaki látássérült, vagy egyéb fogyatékkal élő személyt szeretne alkalmazni, ezt már egy korábban kialakult, működő cégstruktúrában, és nem egy újonnan alapítandó cégben teszi, így elengedhetetlen kérdés a már ott dolgozó látó munkavállalók megfelelő felkészítése a látássérült kolléga érkezésére.

Mivel iskolai keretek között még különlegességnek számítanak az “érzékenyítő” előadások, valamint az utcán is ritkán kerülnek kapcsolatba látássérültekkel az “ép” emberek – és általában akkor is csak annyira, hogy elkísérik egy rövid szakaszon -, sok bizonytalansággal és tévhittel szembesít egy ilyen élethelyzet megismerése. Hasznos egy ilyen bővítés előtt az érintett kollégáknak érzékenyítő tréninget tartani, hiteles és közvetlen forrásból.

Nem elhanyagolható tényező a bármilyen fogyatékkal szemben jelentkező távolságtartás – ez pontosan érzékelhető minden érintett számára. Emiatt egy megváltozott munkaképességű személy sokkal nehezebben tud új kapcsolatokat kialakítani, a már meglévő struktúrákba tagozódni. A megfelelési kényszer és a kívülállóság-érzés miatt próbálja minimalizálni azt a plusz terhet, melyet környezete számára jelent. Mivel külön kérés nélkül kevés külső segítségre számíthat, csak még jobban elszigetelődik munkatársaitól, és ha a közösség nem kezeli ezt a jelenséget, ezek a folyamatok csak erősítik egymást.

  • Szánalom helyett empátia,
  • előítélet helyett megismerés,
  • az „ufónak tekintés” helyett hétköznapi viselkedésformák,
  • a mégoly jószándékú, de túlzó gesztusok helyett pedig természetes odafigyelés

– ezek a kulcsfogalmak ahhoz, hogy rászoruló emberek is teljes értékű munkatársnak, hasznos- és nem csak megtűrt személynek érezhessék magukat.

Kérdés még a “De mit kezdjek vele?” – jelenség, amikor a kollégák egyszerűen félnek a kapcsolatteremtéstől, nem mernek a kommunikáció semmilyen szintjén sem nyitni, mivel el sem tudják képzelni, hogy egy vak munkavállaló is pontosan ugyan azokkal a napi problémákkal küzd, mint bárki más. Ezzel párhuzamosan pedig a látássérült kolléga is hasonló félelmekkel birkózik, mert ő meg nem szeretne “teher” lenni a többiek számára – ebből alakulnak ki a későbbiek során feszültségek. Hasznos, ha be tudjuk vonni a megváltozott munkaképességű személyt is a csapatépítő rendezvényekbe, hiszen egy céges buli utáni “közös megőrülés” élménye pontosan ugyan úgy szülhet meghatározó barátságokat, mint az egészséges embertársainknál.

Tudatosítani szeretnénk, hogy vaknak lenni nem betegség és nem különlegesség. Ugyanolyan állapot, mint férfinak, nőnek, alacsonynak, szőkének vagy érces hangúnak lenni. A problémák attól még azonosak maradnak, csak a megoldás körülményei lesznek mások. Ugyancsak lényeges tudatosítani, hogy bárkinél előfordulhat állapotváltozás.

Az érzékenyítő előadás során külön fejezetben tárgyaljuk ki a vezetőkre, a közvetlen munkatársakra és a HR ügyekért felelős kollégákra háruló feladatokat, valamint a szociális akadálymentesítés egyéb kérdéseit. Mindezeket természetesen valós példákon keresztül, kötetlen és játékos formában.

Tény, hogy türelmet igényelnek a fogyatékkal élő személyek és a velük való munka, de véleményünk szerint ugyanazt a mennyiségű türelmet megérdemelné bármely más munkavállaló is – a kötetlen és őszinte kérdésfeltevések segítenek abban, hogy lényegesen kevesebb legyen az elfojtásból eredő munkahelyi stressz.

A csapatépítő tréningek és céges napok küldetése a munkatársak közötti kohézió és a személyes kapcsolatok erősítése, egymás megismerése szokatlan, a napi munkahelyi rutintól eltérő környezetben. Van, aki ilyen célból kizárólag az alkoholra esküszik – szerintünk lehet másképpen is! A vidám, kötetlen hangulat nem zárja ki, hogy közben releváns tartalmat is közöljünk egymással. Az interakció, az őszinte kérdésekre adott őszinte válaszok, a másik bőrébe bújás olyan élményt jelentenek, ahol értelmet kap a ’játszva tanulás’ kifejezés. Programjainkban a társadalmi felelősségvállalás kérdései és a szociális görcsök oldására törekvés találkozik a humorral, a játékkal és a személyes élményekkel.

  • Próbált már valaki fröccsöt tölteni bekötött szemmel?
  • Úgy gondolja, jól megy a memória játék?
  • Biztos, hogy egyszerű dolog a vajaskenyér elkészítése?
  • Kitalál a mellékhelyiségbe, ha a szemét nem használhatja?
  • Be merne verni egy szöget vakon?
  • Felismeri a mindennapi használati tárgyait ha nem látja, csak tapintja?

Ilyen és egyéb véresen komolytalan kérdések, logika, barkácsolás, öltözködés, közlekedés, kötekedés – valamint sok egyéb hétköznapi élethelyzet bemutatása történeteken és játékokon keresztül, egymás világának megismeréséért. Mert nem mindegy, hogyan közelítünk egymáshoz, és ez persze nem csak a munkahelyi környezetre, hanem az élet minden területére igaz. Itt tehát nincs “hülye kérdés”, csak olyanok, amelyekre választ szeretnénk kapni, és amelyek így a kölcsönös megértést segítik.

Ha dolgozik már látássérült munkatárs a cégnél, és további hasonló kolléga, vagy kollégák felvételét tervezik, érdemes egyeztetni a jelölteket a már ott lévő kollégákkal, a helyi érdekű konfliktusok elkerülése, megelőzése érdekében. Könnyen életre szóló ellenségeskedést szülhet az “erőből megoldom” hozzáállás egy munkahelyi közösségben, ami nyilvánvalóan rontani fog a morálon és a csapat hatékonyságán. Hasznos, ha be tudjuk vonni a megváltozott munkaképességű személyt is a csapatépítő rendezvényekbe, hiszen egy céges buli utáni “közös megőrülés” élménye pontosan ugyan úgy szülhet meghatározó barátságokat, mint az egészséges embertársainknál.

Mindig a fényt akarjuk látni az alagút végén – ha van kedve és mersze visszafordulni kicsit, vegye fel velünk a kapcsolatot!

A Gyermek és család című program elsősorban olyan családoknak nyújt segítséget, ahol váratlan sorcsapásként, vagy súlyos, krónikus betegség következtében veszítette el valamely rokon a szeme világát. A résztvevők vagy egyénileg, vagy szűk családi körben oszthatják meg az őket ért traumát – hiszen nem csak az szenved egyedül, akit a legjobban ver a sors, hanem mindenki más is, aki közel áll hozzá. Igény esetén a családok hasonló sorsú szülőkkel és testvérekkel találkozhatnak, akiknek az élményterápiás foglalkozások segítik a veszteség feldolgozását.

Egy éven át, három egymásra épülő turnusban (ősz-tavasz-ősz) várjuk a családokat, az előadók vagy személyesen is érintett emberek, vagy szakmájukban elismert mentálhigiénés szakemberek.